A vírus pollennel maggal, szemzéssel, növénynedvvel és feltehetően fonálféreggel (Longidorus macrosoma) és levéltetvekkel terjed.
Védekezésként a beteg rózsatöveket eltávolítjuk.
A kórokozó a rózsát a dugvány vágásfelületén át fertőzi. A beteg tövek gyengén fejlettek, lombjuk sárguló. A talajból kiemelt növényeken a dugvány vágási sebzésnél, karfiolra emlékeztető, kisebb nagyobb, puha állományú tumor látható.
A fertőzési forrás a talajra hullott levél, amelyben oospórája telel át.
A hajtáscsúcson fejlődő fiatal levélkék a fonákuk felé kanalasodnak.
Az idős levél színén szegletes, levélerekkel határolt sárgászöld vagy bíborvörös foltok láthatók.
A hajtások felületén fehér, finoman hálózatos bevonatot láthatunk. A levelek kanalasodnak, torzulnak, a hajtás is meggörbül, satnyul és a hajtáscsúcs rendszerint elszárad. A kései védekezés esetén a növény akár a teljes lombozatát is elveszítheti.
![]() |
![]() |
Tavasszal a rózsa alsó levelei betegednek meg először, mert az áttelelt levelekről a konídiumok ezekre csapódnak fel. Csak a levélen látható a tünet.
![]() |
![]() |
A rózsa zöld részein, a levélen, a hajtáson, a virágszáron és a csészelevélen alakulhatnak ki tünetek. Kezelés hiányában nagymértékű lombhullást okozhat.
![]() |
![]() |
A foltszerű kéregelhalás gyakran a metszési sebektől indul ki fokozatosan halad lefelé, és ha a vesszőt körülöleli, a vessző legfelső hajtása elszárad.
A beteg vesszőket mélyen a károsított rész alatt lemetszve kell eltávolítani.
![]() |
![]() |
A betegség tünetei a diplokarponos levélfoltosság tüneteihez hasonlítanak. De nem okoz nagymértékű levélhullást.
![]() |
![]() |
Tünetei
![]() |
![]() |
A levelek elvesztése, pöndörödése, valamint a korompenész elszaporodása mellett, a levéltetvek terjesztik a rózsa mozaikvírust is, amely visszafordíthatatlan elváltozásokat idéz elő a növényen.
Szabadszemmel alig, - vagy egyáltalán nem látható élőlények. Jelenlétükre elsősorban az okozott tünetek alapján tudunk következtetni. A levelek, csészelevelek illetve bimbókon szívogatnak ( a tripszek a virágok sziromlevelein is károsítanak). Jellemző tünet a szívogatások helyén kialakuló apró foltok, amelyek súlyosabb esetben a levelek elvesztéséhez is vezethet.
Tojásaikat a levélnyél tövébe süllyesztik. Az innen kikelő lárvák járatokat készítve teszik tönkre a hajtásokat.
Virágzáskor a szintén sok növényt károsító bundásbogár (Epicometis hirta) szokta a rózsa virágjának porzóit és a termőjét elfogyasztani, gyakran a bimbókba is berágja magát. A szintén polifág aranyos rózsabogár (Cetonia aurata) is a rózsa virágainak termő részeit károsítja, nem ritkán a sziromlevelekkel együtt. Az 1-1,5 cm-es, erősen szőrözött bundásbogár, és a fémes zöld színű, 2-3 cm-es rózsabogár méreténél fogva jól észlelhető, a rajzó bogarak elleni védelem azok hajnali lerázásával, összegyűjtésével általában eredményes.
![]() |
![]() |